Anna állt velem szemben. És nézett.. És én is őt.
Pont mikor már szóra nyitottam volna a számat,megszólalt.
-Szia!-Köszönt nekem széles vigyorral az arcán.
-Heló.-Válaszoltam, s mosolyogtam hozzá.
-Mizujs?-Kérdezte tőlem.- Öhm... Hát semmi nincs...Veled mi a helyzet?-Kérdeztem tőle.- Minden rendben.. Merre mész?- Haza... -Jó és az merre van?-Kérdezte nevetve..s vele nevettem együtt. - Arra ott mész egyenesen, és utána lefordulsz balra, utána jobbra,és ott is vagyunk.- Mondtam.- Áh értem.. Nem lenne baj,ha az első fordulóig elkísérnélek?- Kérdezte félénken.- Dehogy lenne! Örülnék neki.-Válaszoltam vidáman.Elindultunk egyenesen a mesélt útvonal menete szerint.. - Te jó vagy rajzból?-Kérdezte.-Hát..Asszem..- Válaszoltam. - Hogy-Hogy asszed? Azt tudnod kell! :) Szerinted jól rajzolsz?-Kérdezte ismételten.- Mások szerint igen..szóval,ha minden igaz,akkor igen.-Válaszoltam a földet nézve,mert zavarban voltam. - Szerintem is szépen rajzolsz.- Mondta nekem,miközben én csak úgy pislogtam hogy "Mivan?" a szememet le sem tudtam venni az arcáról. Honnan tudja,hogy én szépen rajzolok-e vagy sem? -Dehát még nem is láttál egy rajzomat sem.-Csodálkozva mondtam ki ezt a mondatot. -Hát szóval..az úgy volt..hogy- Húzta a szavakat, miközben én majd össze estem,hogy hol láthatta nekem a rajzaimat?! Mikor észrevette rajtam,hogy feszült vagyok, végre kimondta a választ.- hogy Adam mutatta meg a rajzod.- Nézek rá értetlen szemmel.- Hogy-Hogy mutatta? Én még egyetlenegy rajzot sem mutattam meg neki.-Mondtam még mindig meglepődve.- A füzetedből fotózta le. Nagyon tetszett neki azok a lapszéli kis rajzok.-Mondta. Gondolkodtam magamban, vajon melyik rajzomat fotózta le? Hisz van elég sok firkálmány a füzetemben...- Melyik rajzomat mutatta? -Kérdeztem Annától. - A rózsásat.- Mondta Anna. -És mikor fotózta le, azt nem mondta? Órán hogy tudta egyáltalán lefotózni?-Értetlenkedtem. - Nem órán fotózta le, hanem a nyelvtan óra utáni szünetben. - Ja értem.. Hát remélem,hogy senki másnak nem mutatta rajtad kívül,mert az csak egy firkálmány..-Hebegtem.. Anna rám nézett s ezt mondta:- Akár firkálmány, akár nem, gyönyörű szép.- Hát egyáltalán nem gyönyörű.-Mondtam. -De-de az!-Erősködött..Jó hát én most nem megyek bele ebbe a kis félig veszekedős témába.. Ezért inkább csendben maradtam és nem szóltam erre a mondatára semmit.. Váltottunk még pár szót,mikor megszólalt,hogy neki most mennie kell...Ahogy szokás elköszöntünk egymástól,és megköszöntem neki, hogy félútig vagy talán csak negyed útig velem jött, legalább nem magamba roskadva bandukoltam.
Örültem, hogy együtt mentem haza Annával..Jó társaság.:) Mikor hazamentem Anya már ebéddel várt... Finom Sóska leves,és spagetti , pont ahogy szeretem.Kérdezte hogy milyen volt ma a napom, meg szereztem-e valamilyen jegyet. A szokásos. :) Elmeséltem neki,hogy mi volt a mai napon,hogy Annával kezdek összebarátkozni,és hogy ott van Adam is, akivel ma beszéltem. Anya figyelmesen hallgatott végig, s mikor látta,hogy már megettem a levesem,és a spagettimet is, elmosta utánam a tányérokat. Nagy hálálkodva megköszöntem neki. Aztán felmentem a szobámba és tanultam a holnapi napra. HOLNAP PÉNTEK!!!! Hála a jó égnek! Huhh... És azután hétvége..EZAZ! Örvendtem magamban. Végig futottam az órarenden, s aszerint bepakoltam a táskámba. Aztán elütöttem az időt a rajzolással..:) Eszembe jutott hogy milyen jó lenne,ha olyan helyen ébredhetnék fel,ami teljesen nyugodt,s egyben természetes..Ez az elképzelés adta az ihletet...S ezt a szituációt rajzoltam le.:)..Tényleg elég rendesen elütöttem az időt ezzel az egyetlen egy rajzzal.. Oly annyira,hogy már vacsora idő volt.. Lementem Anyuhoz vacsizni,s megmutattam neki a rajzomat,mert rám parancsolta.. Nagyon tetszett neki,a meghitt kép..Meg is dicsért érte.:) Aztán elmentem lezuhanyozni,utána bebújtam az ágyamba,s aludtam..
