3. Fejezet

PÉNTEK REGGEL VAN!!! JUPIII !!!
Most reggel Anyunak szólnia sem kellett, hisz már javában fent voltam! ☺ Meg is lepődött mikor szélsebesen lerohantam a lépcsőn, és az asztalhoz ültem, hogy reggelizhessek. 
- Hogy, hogy ennyire pörögsz,korán reggel?- Kérdezte tőlem.
- Áh.. Tudod péntek van. Ez most valahogy feldobja a kedvem.- Válaszoltam.
- Igen, Igen. Ez meg is látszódik az öltözködéseden.- Vigyorgott.
- Miért? Most mi baj van az öltözködésemmel?- Kérdeztem Anyutól.
- Semmi. Csak csini vagy.- Most már csak mosolygott, s közben elém rakta a reggelit. 
- Jól van akkor. Azt hittem,hogy tiszta gáz.- Feleltem,miközben ránéztem az elém rakott ételre. Bundás kenyér, teával- Hmm finom.☺

- Már miért lenne gáz?! Tökéletes.- Hallottam anyum hangját, miközben ő elment a pulthoz a kancsó teáért. Anyuval órák hosszán át el tudnánk beszélgetni.. De sajnos nem most, mert nem sok időm van, időben oda kell érnem a suliba. Felmentem a táskámért, mert szokás szerint az fent hagytam. Gyorsan átfutottam a mai órarendet.

1.            Lyukas
2.            Töri
3.            Angol
4.            Matek
5.            Földrajz
6.            Ének
7.            Biosz

Huuh.. Hát nem lesz könnyű napom.. De nem baj. hamar túl leszünk ezen is ! ^^ Leszaladtam a lépcsőn,nyomtam Anyának az arcára egy puszit, és már a házban sem voltam.



Pont a második sarkot hagytam el. S ekkor meghallottam, hogy valaki utánam kiabál. Anna volt az.
- Kat ! Kat várj már !- Fordultam meg ahogy meghallottam a hangját. 
-Óh! Ne haragudj, nem hallottam, hogy kiabálsz! 
- Semmi baj. Azt hiszem kiköpöm a tüdőm.- Panaszkodott, de közben jót nevetett rajta. Én meg sem nyikkantam. Anna fél útig velem jött. De aztán eszébe jutott,hogy otthon hagyta a pendrive-ját, amin a töri beszámolója van. Ezért el is sietett vissza haza. Én meg csöndben meneteltem a suliba. Azon gondolkodtam, hogy én álmodtam-e valamit?.. Mivel Anna elkezdte az álmát mesélni,így ez a kérdés merült fel bennem. Igen! Álmodtam! És Vele.. Adam-mel.. Jézuss.. Pont vele..Miért vele?! Na mindegy.. Érdekes képek jöttek össze az álmomból... Ott ülünk Adam-mel a parkban, piknikeztünk... és az utolsó amire emlékszem,az, az, amikor Adam közeledett az arcom felé... És vége. Oh pont a lényeg.! Lehet hogy nem is csókolt meg. Na mindegy. Megérkeztem. Már a suliban vagyok.. A teremben. Anna éppen csengetésre ért be. 
A töri óra Anna beszámolójával ment el. Hálát adok az Istennek,hogy Anna ennyire szorgos, és ilyen sok dolgot írt abba a kis prezentációba. Tényleg, ügyes munka lett! A tanárnő ötössel jutalmazta szorgosságát.
Angol órán végig rajzoltam.. és amint elnéztem Adam is.. Ő a terem másik végében volt Annával.. De tisztán lehetett látni,hogy rajzolt.
Matek jön. Szörnyű. Utálom. De végig kell ülni. Nem hiányozhatok óráról. Egyről sem. Semmilyen óráról sem.  Szeleczki György tanár úr most egy egészen új tanagyagot mutatott nekünk. A geometriával kapcsolatos. Kiváló. Semmit nem jegyeztem meg. Lejegyzeteltem igaz, de hogy nem fogom meg tudni tanulni,az is. :/ Majd lesz valahogy.
A földrajz órán is prezentációk hangoztak el. Amerikából,és Skóciából. Következő órán én következek a beszámolással, Finnországból. Szeretem a Finneket, kedves emberek. De viszont, semmi áron nem akarok az osztály szeme előtt állni, hogy minden szempár engem nézzen.. S figyelvén azt,hogy mikor bénázok el valamit. Na de mindegy is.. Megcsinálom.
Ének órán énekeltünk.. Szerencsére most semmiből sem feleltünk..☺
A biosz.. Hát lassan kezdek hozzá szokni, hogy a tanárnő több oldalon át irattat velünk.
Amint vége lett a biosznak siettem haza. Anna azt mondta, most nem jön velem, mert stúdióba kell mennie, és tényleg mert láttam,hogy az Apukája érte jött kocsival. Sok sikert kívántam neki.

2. Fejezet

Bátorságot vettem magamon, s hátra fordultam, s ekkor megláttam..................
Anna állt velem szemben. És nézett.. És én is őt.
Pont mikor már szóra nyitottam volna a számat,megszólalt.
-Szia!-Köszönt nekem széles vigyorral az arcán.
-Heló.-Válaszoltam, s mosolyogtam hozzá.
-Mizujs?-Kérdezte tőlem.- Öhm... Hát semmi nincs...Veled mi a helyzet?-Kérdeztem tőle.- Minden rendben.. Merre mész?- Haza... -Jó és az merre van?-Kérdezte nevetve..s vele nevettem együtt. - Arra ott mész egyenesen, és utána lefordulsz balra, utána jobbra,és ott is vagyunk.- Mondtam.- Áh értem.. Nem lenne baj,ha az első fordulóig elkísérnélek?- Kérdezte félénken.- Dehogy lenne! Örülnék neki.-Válaszoltam vidáman.Elindultunk egyenesen a mesélt útvonal menete szerint.. - Te jó vagy rajzból?-Kérdezte.-Hát..Asszem..- Válaszoltam. - Hogy-Hogy asszed? Azt tudnod kell! :) Szerinted jól rajzolsz?-Kérdezte ismételten.- Mások szerint igen..szóval,ha minden igaz,akkor igen.-Válaszoltam a földet nézve,mert zavarban voltam. - Szerintem is szépen rajzolsz.- Mondta nekem,miközben én csak úgy pislogtam hogy "Mivan?" a szememet le sem tudtam venni az arcáról. Honnan tudja,hogy én szépen rajzolok-e vagy sem? -Dehát még nem is láttál egy rajzomat sem.-Csodálkozva mondtam ki ezt a mondatot. -Hát szóval..az úgy volt..hogy- Húzta a szavakat, miközben én majd össze estem,hogy hol láthatta nekem a rajzaimat?! Mikor észrevette rajtam,hogy feszült vagyok, végre kimondta a választ.- hogy Adam mutatta meg a rajzod.- Nézek rá értetlen szemmel.- Hogy-Hogy mutatta? Én még egyetlenegy rajzot sem mutattam meg neki.-Mondtam még mindig meglepődve.- A füzetedből fotózta le. Nagyon tetszett neki azok a lapszéli kis rajzok.-Mondta. Gondolkodtam magamban, vajon melyik rajzomat fotózta le? Hisz van elég sok firkálmány a füzetemben...- Melyik rajzomat mutatta? -Kérdeztem Annától. - A rózsásat.- Mondta Anna. -És mikor fotózta le, azt nem mondta? Órán hogy tudta egyáltalán lefotózni?-Értetlenkedtem. - Nem órán fotózta le, hanem a nyelvtan óra utáni szünetben. - Ja értem.. Hát remélem,hogy senki másnak nem mutatta rajtad kívül,mert az csak egy firkálmány..-Hebegtem.. Anna rám nézett s ezt mondta:- Akár firkálmány, akár nem, gyönyörű szép.- Hát egyáltalán nem gyönyörű.-Mondtam. -De-de az!-Erősködött..Jó hát én most nem megyek bele ebbe a kis félig veszekedős témába.. Ezért inkább csendben maradtam és nem szóltam erre a mondatára semmit.. Váltottunk még pár szót,mikor megszólalt,hogy neki most mennie kell...Ahogy szokás elköszöntünk egymástól,és megköszöntem neki, hogy félútig vagy talán csak negyed útig velem jött, legalább nem magamba roskadva bandukoltam.

Örültem, hogy együtt mentem haza Annával..Jó társaság.:) Mikor hazamentem Anya már ebéddel várt... Finom Sóska leves,és spagetti , pont ahogy szeretem.Kérdezte hogy milyen volt ma a napom, meg szereztem-e valamilyen jegyet. A szokásos. :) Elmeséltem neki,hogy mi volt a mai napon,hogy Annával kezdek összebarátkozni,és hogy ott van Adam is, akivel ma beszéltem. Anya figyelmesen hallgatott végig, s mikor látta,hogy már megettem a levesem,és a spagettimet is, elmosta utánam a tányérokat. Nagy hálálkodva megköszöntem neki. Aztán felmentem a szobámba és tanultam a holnapi napra. HOLNAP PÉNTEK!!!! Hála a jó égnek! Huhh... És azután hétvége..EZAZ! Örvendtem magamban.  Végig futottam az órarenden, s aszerint bepakoltam a táskámba. Aztán elütöttem az időt a rajzolással..:) Eszembe jutott hogy milyen jó lenne,ha olyan helyen ébredhetnék fel,ami teljesen nyugodt,s egyben természetes..Ez az elképzelés adta az ihletet...S ezt a szituációt rajzoltam le.:)..Tényleg elég rendesen elütöttem az időt ezzel az egyetlen egy rajzzal.. Oly annyira,hogy már vacsora idő volt.. Lementem Anyuhoz vacsizni,s megmutattam neki a rajzomat,mert rám parancsolta.. Nagyon tetszett neki,a meghitt kép..Meg is dicsért érte.:) Aztán elmentem lezuhanyozni,utána bebújtam az ágyamba,s aludtam..

 

1. Fejezet

-Kislányom! Kelj fel, el kellene indulnod az iskolába, nem gondolod,hogy elfogsz késni?!- Anyu kiabálásra ébredtem fel,s amint meghallottam,azt a szót hogy elkésni kipattantam az ágyból. Villámgyorsan felkaptam magamra a ruhát,megfésülködtem,rendbe tettem magam, felvettem a táskámat és rohantam lefele a lépcsőn.

-Köszi Anya,hogy szóltál! Ha nem szólsz szerintem még édesdeden aludnék. Tudod csütörtök van..Nehéz a felkelés.-Köszönetképen nyomtam egy puszit az arcára,és rámosolyogtam.

-Igen,tudom.-Mosolygott.-Pont kész a reggeli.-Jelentette ki,majd folytatta.-Mit kérsz pirítóst,vagy rántottát?- Tette fel a kérdést.

-Rántottát.-Válaszoltam. Mikor végeztem az evéssel, rohantam,hogy felvegyem a kabátomat és a cipellőmet...Anya viszont kijött utánam, és mondta hogy csizmát vegyek ne cipőt,mert odakint hó van. Nagy meglepetésként ért ez, meg is kérdeztem:

- Hó van kint? -Anya egyből válaszolt rá: - Igen! Ezért,remélem nem valami lenge hacukát vettél fel.-Mutatott a szerelésemre.

- Ne aggódj,az öltözékemmel minden rendben,nem fogok fázni..- Mire elmondtam ezt a mondatot, a csizma már a lábamon volt. Arcon pusziltam,és már rohantam is az iskolába...

Leírom röviden a mai órarendemet:

              1. Latin

              2. Matek

              3. Tesi 

              4. Nyelvtan

              5. Kommunikáció 

              6. Tanulásmódszertan 

              7. Környezet kultúra

Most sietnem kell a matekra, mert elidőztem a szekrényemnél. Nem tudom,hogy fogom túlélni a matekot,hisz sosem volt az erősségem, és a tanár sem kedvel szerintem. De az a lényeg,hogy  túl kell élni ezt az órát, s azután lesz egy egész órám -pontosabban 45 perem-, hogy tanuljak a többi órára,vagy lazítsak egy kicsikét..

A teremben már majdnem mindenki bent volt.

Elfoglaltam a szokásos helyemet, a harmadik padsor ablak felőli részt..Közvetlen -a most ebben az évben érkezett- Ádám mellé. (aki csak az Adam vagy Ad becenevet kedveli.)

-Helo! -Köszöntött.- Szia. -Illedelmesen vissza köszöntem..Furcsállom,hogy hozzám szólt...nem nagyon beszélget senkivel,csak egy barátja van,aki az én barátom is Anna. A srác (az én véleményem szerint) visszahúzódó. Mondjuk én beszélek?! Én sem társalgok,az osztályból senkivel sem.

- Jó reggelt fiatalok!- lépett be a matektanár: Szeleczki György tanár úr.. - Jó reggelt!- Köszönt az osztály kórusban. 

Már kb. az óra közepénél árunk,és Ádám,vagyis Adam még mindig nem bökte ki hogy mit akar..Hisz gondolom,valamit csak mondani akar,ha már köszöntött engem...Ezért, kérdőn néztem rá, s vette az adást.;)

- Te érted ezt? - Kérdezte. - Nem.- Vágtam rá egyből.- És te? - Én sem...- Gondolkodott el egy matekpélda felett...Vagy nem is a példán gondolkodott? Várjunk csak! Nem is a példát figyeli,hanem a rajzát, ami a matek füzete szélén díszelgett ..- Szépen rajzolsz! -Mondtam neki,egy mosollyal kíséretben.- Köszönöm.- Vissza küldte a mosolyt. Ezzel be is fejeződött a beszélgetésünk,mert tanár úr ránk szólt...A mai órán sokkal kevesebbet kiabált mint máskor. Ez megnyugtatott egy picit.. Annyira elgondolkodtam azon,hogy miért szólított meg Adam, csak annyiért áll velem szóba,hogy megtudja, értem-e a példát...hát érdekes...A nagy gondolkozásban észre sem vettem hogy kicsengetnek.- Maga Kotra kisasszony, nem óhajt kifáradni a teremből? Még szeretne matekozni? Adjak még pár házi példát? Arra vár?- A kérdések csak úgy zörögtek a fejemben..ennyi kérdést egyszerre feltenni,normális ez?! - Elnézést,már megyek..Elnézést,bocsánat!- Hebegtem össze-vissza. Most jön a tesi. VÉGRE! pedig még csak most kezdődött a nap...Hát remélem hamar letudjuk az összes órát! De most ez az óra nekem pihenő...úgy gondoltam lemegyek a büfébe, s veszek valami finomat.