-Köszi Anya,hogy szóltál! Ha nem szólsz szerintem még édesdeden aludnék. Tudod csütörtök van..Nehéz a felkelés.-Köszönetképen nyomtam egy puszit az arcára,és rámosolyogtam.
-Igen,tudom.-Mosolygott.-Pont kész a reggeli.-Jelentette ki,majd folytatta.-Mit kérsz pirítóst,vagy rántottát?- Tette fel a kérdést.
-Rántottát.-Válaszoltam. Mikor végeztem az evéssel, rohantam,hogy felvegyem a kabátomat és a cipellőmet...Anya viszont kijött utánam, és mondta hogy csizmát vegyek ne cipőt,mert odakint hó van. Nagy meglepetésként ért ez, meg is kérdeztem:
- Hó van kint? -Anya egyből válaszolt rá: - Igen! Ezért,remélem nem valami lenge hacukát vettél fel.-Mutatott a szerelésemre.
- Ne aggódj,az öltözékemmel minden rendben,nem fogok fázni..- Mire elmondtam ezt a mondatot, a csizma már a lábamon volt. Arcon pusziltam,és már rohantam is az iskolába...
Leírom röviden a mai órarendemet:
1. Latin
2. Matek
3. Tesi
4. Nyelvtan
5. Kommunikáció
6. Tanulásmódszertan
7. Környezet kultúra
Most sietnem kell a matekra, mert elidőztem a szekrényemnél. Nem tudom,hogy fogom túlélni a matekot,hisz sosem volt az erősségem, és a tanár sem kedvel szerintem. De az a lényeg,hogy túl kell élni ezt az órát, s azután lesz egy egész órám -pontosabban 45 perem-, hogy tanuljak a többi órára,vagy lazítsak egy kicsikét..
A teremben már majdnem mindenki bent volt.
Elfoglaltam a szokásos helyemet, a harmadik padsor ablak felőli részt..Közvetlen -a most ebben az évben érkezett- Ádám mellé. (aki csak az Adam vagy Ad becenevet kedveli.)
-Helo! -Köszöntött.- Szia. -Illedelmesen vissza köszöntem..Furcsállom,hogy hozzám szólt...nem nagyon beszélget senkivel,csak egy barátja van,aki az én barátom is Anna. A srác (az én véleményem szerint) visszahúzódó. Mondjuk én beszélek?! Én sem társalgok,az osztályból senkivel sem.
- Jó reggelt fiatalok!- lépett be a matektanár: Szeleczki György tanár úr.. - Jó reggelt!- Köszönt az osztály kórusban.
Már kb. az óra közepénél árunk,és Ádám,vagyis Adam még mindig nem bökte ki hogy mit akar..Hisz gondolom,valamit csak mondani akar,ha már köszöntött engem...Ezért, kérdőn néztem rá, s vette az adást.;)
- Te érted ezt? - Kérdezte. - Nem.- Vágtam rá egyből.- És te? - Én sem...- Gondolkodott el egy matekpélda felett...Vagy nem is a példán gondolkodott? Várjunk csak! Nem is a példát figyeli,hanem a rajzát, ami a matek füzete szélén díszelgett ..- Szépen rajzolsz! -Mondtam neki,egy mosollyal kíséretben.- Köszönöm.- Vissza küldte a mosolyt. Ezzel be is fejeződött a beszélgetésünk,mert tanár úr ránk szólt...A mai órán sokkal kevesebbet kiabált mint máskor. Ez megnyugtatott egy picit.. Annyira elgondolkodtam azon,hogy miért szólított meg Adam, csak annyiért áll velem szóba,hogy megtudja, értem-e a példát...hát érdekes...A nagy gondolkozásban észre sem vettem hogy kicsengetnek.- Maga Kotra kisasszony, nem óhajt kifáradni a teremből? Még szeretne matekozni? Adjak még pár házi példát? Arra vár?- A kérdések csak úgy zörögtek a fejemben..ennyi kérdést egyszerre feltenni,normális ez?! - Elnézést,már megyek..Elnézést,bocsánat!- Hebegtem össze-vissza. Most jön a tesi. VÉGRE! pedig még csak most kezdődött a nap...Hát remélem hamar letudjuk az összes órát! De most ez az óra nekem pihenő...úgy gondoltam lemegyek a büfébe, s veszek valami finomat.
Siettem a tornaterem felé,mert ugyebár nem megyek be a terembe,de a tanárnak látnia kell,hogy ott vannak a gyógytesisek is,meg a felmentettek,plusz azok,akik nem hoztak tesit,mert elfelejtették,vagy csak szimplán nem akarták magukkal hozni...De ez az ők gondjuk. Az a lényeg,hogy jelen legyek. Amint beléptem a torna teremben,láttam hogy még ide-oda, ki-be szaladgálnak a terembe,s ki a folyosóra...majd fel borítottak. Amint beljebb léptem a terembe, láttam,hogy Adam,és Anna ott társalognak a sarokban.Nagyon ellehettek..Pont mikor őket figyeltem, ők is rám néztek. Amint észrevettük egymást,s én egyből elvettem a tekintetem róluk...S zavarba jövős létemre piros fejjel mentem a padokhoz,hogy leüljek...A sarkot választottam a legjobb helynek...Hogy senki se figyeljen rám. Az összes többi gyógytesis,felmentett oda ült a padra...de távolabb voltak tőlem... Milyen fura ,hogy most Annán nincs tesiruha..Talán nem tesizik? Ez a legésszerűbb magyarázat rá..szóval ha minden igaz nem fog tesizni..A tanár megkérte a tesiseket,hogy álljanak torna sorba. A diákok engedelmeskedtek a szavára...
Míg a hetes jelentett,észrevettem,hogy Adam engem figyel...Én is őt néztem... A tekintetünk egymásba fonódott.... De most ő szakította meg a folyamatot,ugyanis elfigyelt.
Nagy bánatomra kicsit letörten vizslattam a padlót...A tanár szólt nekünk,hogy a gyógytesisek, és a felmentettek ki mehetnek a teremből. Én egyből a kiutat választottam. Kimentem,s az öltözőbe érve, a táskámhoz léptem, s kivettem a telefonomat,és a fülhallgatómat, aztán kimentem a folyosóra. Arra a részre mentem,ahol úgy gondoltam senki sem fog járkálni, vagyis a wc folyosójával szemben voltam..de az is folyosó volt.... Nekidőltem a radiátornak,s hallgattam a zenét.. Pár perc, vagy akár 15 perc telt el,s előttem termett valaki.
-Szia.-Köszönt nekem. - Hello. -Köszöntem vissza.
-Mit hallgatsz?- Kérdezte tőlem.
-One Direction Last First Kiss.- Válaszoltam.
-Oh! Azt imádom!- Mondta.- Én is hallgathatom veled? - Kérdezte tőlem,boci szemekkel.- Persze.-Mondtam. De ha nem néz boci szemekkel, akkor is megengedtem volna neki. Elkezdte énekelni a refrént.- Húha! Neked milyen szép hangod van Anna!- Csodálkoztam. Mert hisz,én még sosem hallottam őt még énekelni...az ének órák ellenére sem, mert sosem figyelek,helyette mindig zenét hallgatok szokásomhoz híven..
- Hát...Köszönöm. - Köszönte meg. S utána kérdezett- Te nem énekelsz velem?- Hát, nekem nincs szép hangom..-Bizonytalankodtam.- Dehogynem biztos szép hangod van, de ha mégsem,akkor sincs semmi gáz,hisz az a lényeg,hogy szereted.- Mondta.- Teljesen igazad van!-Mondtam neki, s elkezdtem énekelni..de ő nem énekelt,majd csak a refrénnél kapcsolódott be. Nagyon sok dalt énekeltünk...mind a One Direction-tól...Én nagy rajongója vagyok nekik,és amint megtudtam,Anna is. Ennek örültem...Még ha nem is vagyunk barátnők, és nem is beszélünk..ha egyszer majd szóba szeretnék vele állni,akkor a 1D-ről beszélek majd neki...:)
Nyelvtan óra következett..Magányosan ballagtam felfele a lépcsőn. Besétáltam a 202-es terembe, s leültem egy székre,közel az ajtóhoz... Nagy meglepetésemre Adam odajött hozzám:
- Szia Katherine. Foglalt ez a hely?- Nem.-Válaszoltam. - Akkor leülhetek?- Kérdezte.- Hogyne.-Mondtam,s mutattam, hogy üljön le. Leült mellém,s csendben hallgatott,miközben az osztálytársaink,csak úgy harsogtak.Elővettem a nyelvtan felszerelésem,s kinyitottam a füzetemet,és tanulmányozni kezdtem azt. Arra lettem figyelmes,hogy Adam a füzetemet bámulja..Ránéztem,és nem értettem,hogy miért bámulja a füzetemet annyira,aztán ránéztem a füzetemre,s megértettem. A füzetem széle televolt rajzolva..azt nézte annyira...mikor észrevette,hogy nézem őt,s hogy észrevett hogy leesett hogy eléggé bámulja a füzetemet, óvatosan rám mosolygott aztán elfordította a fejét.. Nagyon féltem attól, hogy felelünk,pontosabban,hogy én felelni fogok...Nem szeretek középpontba lenni. Adam csak nyugodtan gubbasztott a füzet felett,s firkált. Megkérdeztem hát tőle:
- Te nem félsz,hogy felelned kell?- Nem, nem félek a feleléstől.- Mondta teljes magabiztossággal. Megfogott a magabiztossága. -Értem,jó neked!-Mondtam morcosan.- Te félsz?- Kérdezett vissza.- Én rettegek.-Mondtam.. a beszédünket nem folytathattuk mert a tanár már bent is termett a terembe...
A többi órám, rövidebbeknek tűntek.. Már az utolsó óráról csengettek ki..S én egyből hazamentem...
Útközben, kicsit magányosnak éreztem magam...Arra gondoltam,milyen ó másoknak,hogy ennyire nyitottak,s vannak barátaik...Én meg vagyok itt magamban...Mindegy...
Próbáltam a figyelmemet másra terelni,mikor magam mögött lépéseket hallottam...Nem vagyok valami bátor,ezért nem néztem hátra,mentem előre.. De a higgadtságomat egyre jobban átvette a félelem... Mintha a hang közelebb lenne hozzám,mint az előbb.. Bátorságot vettem magamon, s hátra fordultam, s ekkor megláttam..................
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése