-Köszi Anya,hogy szóltál! Ha nem szólsz szerintem még édesdeden aludnék. Tudod csütörtök van..Nehéz a felkelés.-Köszönetképen nyomtam egy puszit az arcára,és rámosolyogtam.
-Igen,tudom.-Mosolygott.-Pont kész a reggeli.-Jelentette ki,majd folytatta.-Mit kérsz pirítóst,vagy rántottát?- Tette fel a kérdést.
-Rántottát.-Válaszoltam. Mikor végeztem az evéssel, rohantam,hogy felvegyem a kabátomat és a cipellőmet...Anya viszont kijött utánam, és mondta hogy csizmát vegyek ne cipőt,mert odakint hó van. Nagy meglepetésként ért ez, meg is kérdeztem:
- Hó van kint? -Anya egyből válaszolt rá: - Igen! Ezért,remélem nem valami lenge hacukát vettél fel.-Mutatott a szerelésemre.
- Ne aggódj,az öltözékemmel minden rendben,nem fogok fázni..- Mire elmondtam ezt a mondatot, a csizma már a lábamon volt. Arcon pusziltam,és már rohantam is az iskolába...
Leírom röviden a mai órarendemet:
1. Latin
2. Matek
3. Tesi
4. Nyelvtan
5. Kommunikáció
6. Tanulásmódszertan
7. Környezet kultúra
Most sietnem kell a matekra, mert elidőztem a szekrényemnél. Nem tudom,hogy fogom túlélni a matekot,hisz sosem volt az erősségem, és a tanár sem kedvel szerintem. De az a lényeg,hogy túl kell élni ezt az órát, s azután lesz egy egész órám -pontosabban 45 perem-, hogy tanuljak a többi órára,vagy lazítsak egy kicsikét..
A teremben már majdnem mindenki bent volt.
Elfoglaltam a szokásos helyemet, a harmadik padsor ablak felőli részt..Közvetlen -a most ebben az évben érkezett- Ádám mellé. (aki csak az Adam vagy Ad becenevet kedveli.)
-Helo! -Köszöntött.- Szia. -Illedelmesen vissza köszöntem..Furcsállom,hogy hozzám szólt...nem nagyon beszélget senkivel,csak egy barátja van,aki az én barátom is Anna. A srác (az én véleményem szerint) visszahúzódó. Mondjuk én beszélek?! Én sem társalgok,az osztályból senkivel sem.
- Jó reggelt fiatalok!- lépett be a matektanár: Szeleczki György tanár úr.. - Jó reggelt!- Köszönt az osztály kórusban.
Már kb. az óra közepénél árunk,és Ádám,vagyis Adam még mindig nem bökte ki hogy mit akar..Hisz gondolom,valamit csak mondani akar,ha már köszöntött engem...Ezért, kérdőn néztem rá, s vette az adást.;)
- Te érted ezt? - Kérdezte. - Nem.- Vágtam rá egyből.- És te? - Én sem...- Gondolkodott el egy matekpélda felett...Vagy nem is a példán gondolkodott? Várjunk csak! Nem is a példát figyeli,hanem a rajzát, ami a matek füzete szélén díszelgett ..- Szépen rajzolsz! -Mondtam neki,egy mosollyal kíséretben.- Köszönöm.- Vissza küldte a mosolyt. Ezzel be is fejeződött a beszélgetésünk,mert tanár úr ránk szólt...A mai órán sokkal kevesebbet kiabált mint máskor. Ez megnyugtatott egy picit.. Annyira elgondolkodtam azon,hogy miért szólított meg Adam, csak annyiért áll velem szóba,hogy megtudja, értem-e a példát...hát érdekes...A nagy gondolkozásban észre sem vettem hogy kicsengetnek.- Maga Kotra kisasszony, nem óhajt kifáradni a teremből? Még szeretne matekozni? Adjak még pár házi példát? Arra vár?- A kérdések csak úgy zörögtek a fejemben..ennyi kérdést egyszerre feltenni,normális ez?! - Elnézést,már megyek..Elnézést,bocsánat!- Hebegtem össze-vissza. Most jön a tesi. VÉGRE! pedig még csak most kezdődött a nap...Hát remélem hamar letudjuk az összes órát! De most ez az óra nekem pihenő...úgy gondoltam lemegyek a büfébe, s veszek valami finomat.
